Charlie Haden bőgős, zeneszerző és zenekarvezető 1936-ban született Shenandonban (IA). Először 1958-ban tűnt föl a klasszikus Ornette Coleman Quatret tagjaként és rögtön feljátszottak néhány halhatatlan albumot. Aztán a korai Keith Jarrett együtteseit szolgálta, játszott Jan Garbarekkel, és sorolhatnám. Azóta is mérce a pali, ha egy albumon látod a nevét, azzal nagy baj nem lehet. Mint zeneszerző, írt számos nagyon helyes dalt, de nem igazán ezért szeretjük.

Zenekarvezetőként az első maradandó akciója az Old And New Dreams nevű formáció volt a hetvenes években, aztán a Quartet West nevű csapat, amivel egészen finom, mondhatni érzéki felvételeket készített. De ami igazán izgalmas az az általában tizenkét tagú Libetation Music Orchestra (LMO).

Az első nekibuzdulás 1969-ben mindjárt frenetikus. A zenészek a korszak legjobbjai, de mivel nagy a zenekar, csak Gato Barbierit említem, aki akkortájt futja a legjobb formáját tenor szaxofonon. Ekkor ugye dühöng a vietnami háború és a hőseink gyárilag erősen balosak, így a spanyol polgárháború dalainak feldolgozásai keverednek a free jazz gyümölcseivel, miközben az egész fölött Che Guevara szelleme lebeg. Amúgy az LMO komoly rokonságot mutat Carla Bley nagyzenekari munkásságával, ami részben a sok közös munkával is magyarázható. Elég csak az Escalator Over The Hill című „operát” említeni.

A másodig felhorgadás – mert egy nagyzenekart nehéz folyamatosan üzemeltetni – 1982-ben a The Ballad Of The Fallen című album, ami hibátlan, érett műalkotás. Kiérlelődött az LMO egyedi hangzása, amit kiváló szólisták, varázslatos arányok, és tűpontos hangszerelések jellemeznek. A következett az 1989-ben rögzített koncert felvétel, ami 1999-ben Montreal Tapes néven adtak ki. Nem sok új anyag van benne, de nagyon húzós, és a remek szólisták alaposan odateszik magukat. 1990-ben jelent meg Dream Keeper címmű album Branford Marsalissal, és az oaklandi ifjúsági kórussal kiegészítve, ami egy segélykiáltás a harmadik világért – de a politikai üzenet nem dolgozik a zene ellen. Nem vagyunk hívei a névsorolvasásnak, de megemlítenénk néhány jeles tagot, akik az évek során közreműködtek az LMO-ban: Don Cherry, Mike Mantler, Roswell Rudd, Gary Valente, Dewey Redman, Joe Lovano, Ray Anderson, vagy Paul Motian.
A történet ez idáig utolsó fejezete a Not In Our Name címmel megjelent friss album. Amit hangszerelt, vezényelt, és zongorán közreműködik Carla Bely. Csakúgy, mint az eddigiek esetében; és akkor itt lehetne nyitni egy nagyobb fájlt, ahol a kortárs jazz legfontosabb női szereplőjéről, és a zenei munkásságának Charlie Hadennel közös részhalmazairól értekeznénk, de ez szétfeszítené e cikk kereteit. Elég annyi, hogy számos zenei, személyi, és ideológiai átfedés van a két életműben.
A lemez a címadó Haden kompozícióval indul, amivel rögtön elhatárolódunk a korabeli Bush adminisztrációtól. A további szerzők közt találjuk Pat Methenyt, Bill Frisellt, Dvorakot, és Samuel Barbert. A legizgalmasabb darab az America The Beautiful című bő negyed órás egyveleg, ami a Fank Sinatra által is énekelt patrióta slágertől jut el Ornette Coleman Skies Of Americája által vázolt káoszig. A zenészek zöme kicserélődött, de ez nem megy a minőség rovására. Említésre méltó Michael Rodrigez trombitás, Curtis Fowlkes pozanos, és Chris Cheek tenorszaxofonos, akik szépen töltik meg az elegánsan szellős hangszereléseket. A hangzás pompás, a zene emelkedett, bár kevésbé invenciózus, mint az eddigiek.
És nem fiatal a mester, de azért várjuk a folytatást!

Szerző: Kolbasz

1 komment

Címkék: charlie haden

A bejegyzés trackback címe:

https://jazz.blog.hu/api/trackback/id/tr991950384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGM56 2010.07.24. 22:19:37

Láttam az utolsó lemezük koncertjét a Mezzo-n.
Nekem nem tetszett.Erőszakos,direkt politizálás,unalmas,fáradt zene és zenekarvezetők.Bley és Haden is megöregedett,elfogyott az invenció,kiüresedett a forma.Megváltozott a világ.
A The Ballad Of The Fallen tényleg zseniális./Grandola Vila Morena:-)/
süti beállítások módosítása