Hemophiliac

2010.05.05. 12:49

John Zorn - szaxofon, hang
Ikue Mori - dobgép, elektronika
Mike Patton - hang, elektronika
 

Kezdjük az elején. Egy audiocédé van a meghajtóban, és miután megnyomjuk a play gombot, hangokat hallunk a fejhallgatón keresztül. Azért a fejhallgatón, hogy a környezetünket ne károsítsuk. Igaz, autóban is hallgathatnánk, de úgy nehéz cikket írni, viszont a rendőr elriasztására kiválóan alkalmas.



Mint a borító jelzi, ezt a koncertet 2003 szeptemberében rögzítették a New York-i Tonic klubban, és abból az alkalomból rendezték, hogy az altszaxofonos John Zorn ötvenéves lett. Kívüle még két ember lépett fel. Mike Patton, aki az art-rock szcénában elég jó név, hangokat hallatott. Azt nem állítanánk, hogy énekelt, de valami kijött a szájából, amit aztán különféle elektromos kütyükkel manipuláltak. (Vagy nem.) Ikue Mori pedig laptopon játszott, ami annyit jelent, hogy egy feketébe öltözött japán nõ mozdulatlanul bámul egy monitort, miközben az egér finom mozgatásával különféle hangmintákat rángat összevissza, majd egy hangerő-szabályozó gomb segítségével beküldi őket az akusztikus térbe. Ez a formáció a Hemophiliac nevet kapta, s amit létrehozott, az hármójuk közös szüleménye. Nincs főnök, zeneszerző, csak interakció, kölcsönös figyelem és respekt. Egy hangszer, egy hang és egy számítógép kommunikációja.

Amit hallunk, az leírhatatlan és brutális. Úgy indul, mintha egy guillotine szakadna ránk, és épp ilyen intenzitással folytatja. A gyökerei valahol John Cage és Karlheinz Stockhausen zenéje, a brit improvizációs free jazz és a Charles Ives-féle konkrét zene, és a punk körül lehetnek. A totalitás vállalásával készült, és nagyon gyors váltásokra épül. Nincs benne repetíció, nincs benne blues vagy szving, nincs dallam, ritmus, hangnem, szóval semmi olyasmi, ami a zenét általában leírhatóvá teszi, úgyhogy ezzel nem is kísérletezünk tovább. Nincs dramaturgiája, előzménye, viszont nagyon emelkedett.

Mire használható egy ilyen CD? Például embert lehet vele kínozni. Ha kellő hangerővel nyomatjuk a fejébe, és nem lelkesedik érte, előbb bevallja ügynökmúltját, a továbbiakban pedig maradandó egészségkárosodás érhető el. Ismételt használata halált is okozhat! (Gyerekek esetén nem garantált a hatás, mert a számítógépes játékok hangképe immúnissá teheti őket a Hemophiliac ellen.)

Esetleg tanulmányt lehet írni róla, hiszen a világon minden belemagyarázható, szeptember 11-étõl Wittgensteinen át a pornográfiáig, bármi legyen is a szerzõ szakterülete. Aztán lehet egyszerűen csak hallgatni. Persze csak nagyon hangosan, úgy viszont könnyen katarzis lesz a vége! És azon is lehet gondolkozni, hogy az emberek kínzása és a katarzis hogyan fér meg egy 750 megabyte-nyi területen.

A zenekarnak megjelent egy dupla albuma, limited edition, ami csak a Zorn kiadójának honlapjáról, a (www.tzadik.com) volt elérhető (Hemophiliac: Hemophiliac (Tzadik Limited Edition)). Elfogyott, nehéz beszerezni. Aztán a mester 50. szülinapján is adtak így egy koncertet, amit a Tzadik kiadott, és az hozzáférhető (Hemophiliac : 50th Birthday Celebration Volume Six).

A bejegyzés trackback címe:

https://jazz.blog.hu/api/trackback/id/tr741976289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.07. 15:06:33

Én speciel kitűnően tudok főzni bármelyik Zorn-Patton-project alatt (felett, mellett, mögött), erre jó a Hemophiliac is. Ami az érdekes, hogy ennek a zenének mennyire heterogén a közönsége: idült jazzisták mellett szöges metálosok, szemüveges pc-geekek és kockásinges matematikusok is hallgatják. Azért mondtam ezeket, mert közülük ismerek többet, akikről tudom hogy ilyeneket hallgat.
süti beállítások módosítása