Chet Baker életrajz

2010.06.07. 14:30

Jeroen de Valk: Chet Baker
A lírai hangú jazztrombitás
(Silenos Könyvkiadó, 2010 Budapest)

Könyvet olvasni jó. Imádom az életrajzokat! Meg a jazzt. Szóval azonnal megtalált a Chet életrajz. Jazzkönyvből különösen szarul vagyunk ellátva, szóval hiánypótló műről beszélünk. A holland Jeroen de Valk nevű úr írta a könyvet, aminek a második bővített kiadását sikerült magyarra fordítani. A szöveg alapos, dolgos, de nincs mögötte látomás, és nem egy Esterházy Péter írta. Nem akar több lenni, mint aminek látszik. Nem derül ki számomra az a rettenet, hogy lehet valaki egyszerre egy heroin függő lúzer, és egy zseniális trombitás egyszerre.

Baker története tipikus. Az ötvenes években már sztár, korszakos felvételeket készít Charlie Parkerrel, Gerry Mullinannel, Stan Getzeel, hamar megtalálja a saját hangját, leválik Miles Davis bűvköréből, azonban a heroin megfogja. Meg az alkohol, a kokain és a társaik. A hatvanas évek közepére megbízhatatlanná válik, Amerikában leírják, Olaszországban börtönbe kerül, kiverik a fogait, ami egy trombitásnak komoly hátrány. Aztán valahogy a hetvenes évek közepétől mégis föláll, de nagyjából csak Európában koncertezik, ad ki lemezeket. Lakása, bankszámlája nincs, csavargó életet él, sokat hibázik, mégis van munkája, a zenészei inkább közepesek, de összejönnek zseniális felvételek is. Azért írom így, mert élőben nem hallottam, bár azt mondják megrázó tudott lenni, ha hozzájutott a napi adagjához. Ekkor már csak a mély regiszterekben játszik, kicsi a repertoárja, pöszén énekel, de valami olyat tud, amit senki más sem, pedig még a kottát sem ismeri. Bár ezek olyan zenék amikhez érni kell.  Mondjuk, mint Krúdyhoz.

Aztán 58 éves korában, 1988-ban kiesett vagy kiugrott egy amszterdami szálloda ablakából és befejezte a földi pályafutását.  Az író perspektívája miatt a könyv nagyobb része erről az időszakról szól, és ez nem baj. Aki az ötvenes-hatvanak évek amerikai jazzvilágáról szeretne olvasni, az olvassa inkább a Miles Davis önéletrajzát.

Számomra Chet Baker egy bukott angyal, tehát szívesen olvasok róla bármit, akinek meg nem jelent semmit, az vélhetően kezébe sem veszi a könyvet. Ez egy korrekt kiadvány sok középszar fotóval, borzasztó alcímmel, és egy kommentárokkal ellátott diszkográfiával közel kétszázötven lemezről, ami komoly segítség eligazodni az életműben.

Kíváncsi lennék mennyi fogy el belőle, mert a Baker rajongók várhatóan begyűjtik. Azok nem tudom hányan lehetnek, de majd megkérdezem a kiadót. És akkor miért nem adnak ki több jazz életrajzot?

Nekem az európai korszakából az alap a Chet's Choice, az As Time Goes By, és a Cool Cat. Hát neked?

Szerző: Kolbasz

8 komment

Címkék: chet baker

A bejegyzés trackback címe:

http://jazz.blog.hu/api/trackback/id/tr752062993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

csipcsirip 2010.06.07. 21:41:27

Chet Bakert hallgatni feler egy pszichoterapiaval.
Ha van olyan, hogy gyogyzene, akkor azt o talalta fel.
Szerelmi banatra, depressziora, idegbajra kituno.
Vele kapcsolatban jutott eloszor eszembe, hogy szivesen lennek 1 napra botfulu, csak hogy meghallgathassam, hogy meg botfullel is atjon-e. Mert azt marha nehez vizionalnom, hogy van olyan ember, akit az o hangja hidegen hagy, pl. amikor az As Time Goes By-t enekli. Ha ovoneni lennek, en a delutani altatashoz biztos Chet Bakert tennek fel...

csipcsirip 2010.06.07. 21:49:55

Vagy pl. ha nincs otthon Xanaxod, hallgass Chet Bakert. Meg az is lehet, hogy fajdalomcsillapitasra is lehetne hasznalni...

Kolbasz 2010.06.07. 21:55:56

Én meg azt gondolom ennél szomorúbb zene nincs a világon. Bár tárgyszerű. Túl van jón és rosszon. Mindenen.
Az milyen, amikor azt motyogja, hogy MY FUNNY VALENTINE? Mint aki már onnan jött vissza. Hátborzongató. Öregek otthonába, folyamatosan hallásküszöbön. Meg egy kis kis "zöld boldogság".

csipcsirip 2010.06.07. 22:10:25

Jo, de akkor azt hogy magyarazod, hogy mar 25 evesen is ugyanigy fujt? Akkor meg semmin nem volt tul. Az teny, hogy fog nelkul puhabban enekel, meg foleg ha nezed is mondjuk a rola keszult filmben, az szivszorito, de nem feltetlenul szomoru zene. Szerintem jon belole a zene, mint egy flow, es mindenkeppen kenegeti a hangulatodat, akar ongyilkos akarsz lenni, akar epp megnyerted az otost a lotton. E mellett a zene mellett meg olvasni is lehet, mert olyan mint a ver, kering benned...

csipcsirip 2010.06.07. 22:15:35

Nem linkeled be azt a My Funny Valentine-t amirol beszelsz? Megneznem...

Kolbasz 2010.06.07. 22:42:54

@csipcsirip: Ez szép volt. Mármint a vér.
És azért volt túl már fiatalon, mert eredetileg egy angyal volt, de leesett az égből. Azelőtt már mindent látott, halhatatlan volt, de megunta. Kíváncsi lett az emberekre, vagy egy nő, de nem tudom. Ez olyan, mint a Wenders "Berlin fölött az ég" című filmjében a Brúno Ganz. Meg a Peter Falk. Meg a Nicholas Cage az "Angyalok városában".

AutosVilli 2015.01.02. 21:10:31

Chet Bakert felfedezni( ráérezni az zenéje ízére) olyan mint találni egy elásott bazi nagy kincsesládát,azt felnyitni,és szép sorban kipakolni a kincseket belőle. Majd mindég elő venni egy egy darabot és gyönyörködni benne.