Persze ehhez tartozik az a történet, hogy volt egy nagyon furcsa, nyomorult ország, ahol csodálatos jazzélet volt a hetvenes nyolcvanas években. Fesztiválok, nagyszerű zenészek, és még szolidan ki is adtak valamiket belőle bakeliten egy Amiga nevű labelen. Erős volt a kontroll, de valahogy a szöveg nélküli zenétől nem félt a párt, meg a titkosrendőrség. Így aztán a Haus der Jugend Talante zegzugos épületében több ezren szorongtunk, ittuk az olcsó sört, és hatalmas koncerteket hallgattunk. Az egyik színpadképet egy vörös macskát simogató Marx festmény zárta. De komoly vándorlás volt a lipcsei fesztiválokra is, ahol az állatkertben sikerült elérnünk az illuminációt. És nem csak helyi zenészek toltak, hanem a világ modernista élcsapata tiszteletét tette, kíváncsiságból, meg mert nagy történet volt. Ebben a közegben nem volt közepe a jazznek, talán létezett valami vidám nyál, de zöme az nagyon német, kortárs és radikális volt.

Aztán leomlott a fal, betört az olcsó hifi, a banán, és minden ami a konzumkultúrából gagyi, és elkezdték szégyellni a múltjukat. Ahogy leemelték a fedőt a közönség nyomtalanul eltűnt, vagy átvonult a gondtalan pop világába, a zenészek meg nyomorogtak, vagy éppen Japánban, esetleg Kanadában koncerteztek kis klubokban. Néhány éve Berlinben jártunkban összefutottunk Ulrich Gumperttel egy kubban, ahol a quartettjével játszott és rajtunk kívül még négy ember volt. A harmadik pohár bor után elmondta, hogy szociális segélyből él. Kurt Weill és Erik Satie örököse vidáman megaláztatott.

De úgy tűnik valami elmozdult. Egyrészt megjelennek CD-n a klasszikus korszak nagyszerű albumai, ami többek között Ulli Blobel aktivitásának köszönhető. Ő még az NDK-ban kezdte, Jazzwerkstatt Peitz néven szervezett fesztiválokat az 1984-es emigrációjáig. 1999-ben reaktiválta magát, lemezkiadót indított Jazzwerstatt címen, meg koncerteket és turnékat szervez. A másik bástya a svájci Intakt nevű kiadó, amely mindig is elkötelezett volt az ügyben.
Emellett jelennek meg tök új anyagok is. Gumpert is új Workshop Bandet szervezett immár fiatalokkal, de működnek a nagy öregek, régi formációk is. Van új Doppelmoppel album, számos formációban feltűnik Conrad illetve a Johannes Bauer, Günter Sommer. Talán csak a Dietmar Diesner tűnt el valahol a drezdai képzőművészet világában, meg hát akik már csak „ott fönt” játszanak, mint például Manfred Shulze.
Jó lenne összehozni egy olyan Közgáz Klubbos ex NDK-s fesztivált!

Addig is néhány lemez, ami kiderül, hogy miről beszélünk, és többnyire elérhetőek. Az újrakiadott anyagok ma is érvényesek, az újak meg szinkronban vannak a hasonló európai mozgásokkal, mégis van bennük valami sajátos, endékás íz. Radeberger sör, a weimari köztársaság, Brecht, a kabarék világa, szarkazmus, és a szabadság utáni vágy, az egyenruhák és a vegyi gyárak szaga, ilyenek.

(A képeken Ulrich Gumpert; Zentralquartett; Conny Bauer)

Ulrich Gumpert Workshop Band 2
Ez két klasszikus lemez egy tokban. Az unter anderem:’n Tango für Gitti (1978), és az Echos von Karolinenhof (1979). Heinz Becker, Manfred Hering, Ernst-Ludwig Petrowsky,
Helmut Horfhoff, Conrad Bauer, Klaus koch, Günter Baby Sommer, feszes kompozíciók, kreativitás, indulat és irónia. KATARTIKUS.

Ulrich Gumpert Workshop Band
Smell a Rat
Ugyanaz a klasszikus felállás, mint föntebb csak 2006-os felvételek, Gumpert és Sommer kompozíciókkal. Bölcsebb, de nekem bejön.

Ulrich Gumpert Quartette
2006-os felvételek a fiatalokkal. Az karakter ugyanaz, a zenészek meg a jövő reménységei.

Doppelmoppel
Outside This Area
Conny és Johannes Bauer, Uwe Kropinski és Joe Sachse 2007-ben stúdióban. Két gitár két pozan, igazán különleges hangzás. Mint negyed századdal azelőtt, hisz 1982-ben alakultak.

Bauer 4
Family Affairs (2007)
A két pozanos Bauer mellet a legfiatalabb testvér Matthias Bauer bőgőzik, és Conny fia, Louis Rastig dobol. Improvizált farmzene a javából.

Synopsis
Auf Der Elbe Schwimmt Ein Rosa Krokodil
Alapvetés 1974-ből, ami szintén soha nem jelent meg az NDK-ban. Conrad Bauer, Gumpert, Petrowsky, Sommer.

Zentralquartett
Careless Love (1997) és a 11 Songs - Aus Teutschen Landen (2005)
A Zentral ugyanaz mint a Synopsis, és az urak azért folyamatosan alkottak. Ebből két album a példának okáért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.