Ember, aki számít

2012.04.20. 10:11

Christian Marclay performer, képzőművész, filmes, de nekem leginkább zenész. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint John Zorn, William Hooker, Elliott Sharp, Otomo Yoshihide, Butch Morris, Shelley Hirsh, vagy a Sinic Youth. A listát bővíthetném, mondjuk Okkuyung Lee, vagy akár Thurston Moore nevével, de minek. Lemezeken, lemezjátszókon, illetve olyan elektronikus eszközökön játszik, amikkel hangokat lehet manipulálni. Másképp; zajzenész, de mondhatjuk DJ.

 

Ő az egyike azon keveseknek, akik azelőtt léptek föl Budapesten, mielőtt szélesebb körben ismertek lettek volna. A nyolcvanas évek végén a Közgáz Jazz Klubban adott koncertje megrázó élmény volt annak a 100 embernek, aki ott volt. Hatása, többek között Palotai Zsolt munkásságában is felmutatható. A Newsweek szerint napjaink 10 legfontosabb művészeinek egyike. Igazán elgondolkodtató azonban az, hogy a Time magazin a világ legbefolyásosabb személyiségeit felsorakoztató listán (The 100 Most Influential People in the World, 2012) a második helyet foglalja el! "Ezek az emberek azok, akik inspirálnak és szórakoztatnak bennünket, és akik megváltoztatják a világot". Ebben a sorban Angela Merkel a 86., és Jeremy Lin, tajvani származású amerikai kosárlabdázó az első.

És ez jó. Ezek szerint létezik egy kortárs világ, ahol számít a kreativitás. Nem feltétlenül Magyarországon, de legalább van. Persze azért most elég sokan nyüstölik a keresőprogramokat, hogy ki is ez a csávó. És, hogy a képzőművészet felől jobban megközelíthető a munkássága, de az elválaszthatatlan a zenéjétől, amiről meg nehéz írni. Csak közhelyeket tudnék, hogy provokatív, posztmodern, konceptuális, de inkább hallgatni kell, bár tudom, hogy nehezen hozzáférhető a zenéje.

Mikor itt volt kaptam tőle egy tárgyat. Egyik oldalán megnyomott bakelit, meztelenül. Record Without Cover. Karcosan, porosan. Mint a zene. Persze én hazahoztam, és becsomagolva őrzöm. Az alkotó szándékaival ellentétben nem dolgozhat tovább rajta az esetlegesség vasfoga. Lehet, hogy azóta sokat ér?

Válogatott albumok:
Christian Marclay: More Encores (ReR,1988)
Christian Marclay: Records 1981-1989 (Atavistic,1997)
Christian Marclay, Thurston Moore, Lee Ranaldo: Victoriaville Mai 1999 (VICTO, 2000)
Christian Marclay, Elliott Sharp: High Noon (Intact, 2000)
Christian Marclay, Otomo Yoshihide: Moving Parts (Asphodel, 2000)

A bejegyzés trackback címe:

https://jazz.blog.hu/api/trackback/id/tr944462574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása